Szerbhorváth György 2015. május 22.

Nyomtatóbarát változat

Van az a pillanat, amikor úgy érzi az ember, szégyen vajdasági magyarnak lenni. (Még mielőtt a vajdmagyok belémkötnének, hogy merem én magam ennek vallani, ha nem ott élek, hát nem fogok szabadkozni: mások annak tartanak, és én sem érzek nagyon másképp, ha rákérdeznek. Ha nem kérdik, tökmindegy, mi vagyok.)

Van tehát ez a menekültkérdés, s nem hiszem, hogy itt kellene a témát ragoznom. Kedd estefelé kinéztem a tüntetésre, amit a („megélhetési”) bevándorlók/menekültek mellett kiállandó tartottak a Deák téren – nem voltunk sokan, és mint sok más tüntetés, inkább szociológus osztálytalálkozóra hasonlított, hangosítás meg mintha nem is lett volna –, ami arra utal, hogy a magyarok, ha éppen nem gyűlölik a menekülteket / bevándorlókat / idegeneket / kisebbségeket, akkor éppen ignorálják (és ez még a jobbik eset). Az idegenellenesség persze jó export árucikk, bár Szerbiában erre nincs szükség, van belőle elég. Ott gyújtottak fel már barakktábort, zártak le utakat, amikor a helybéliek megtudták, hogy a hatóságok menekülttábort akarnak létesíteni. De pont egy éve, amikor a menekültek is lapátoltak a gátakon az árvizek miatt, hősként ünnepelték őket.

Nos, az kétségtelen, hogy Szerbiát tranzitországként különösen érinti a menekültkérdés – eddig még valahogy eljutnak szerencsétlen embertársaink, aztán itt a schengeni határ. Ráadásul olyan községeket (értsd: járásokat érint), mint a szabadkai vagy a magyarkanizsai. Előbbiben, illetve a határ menti falvakban (helyenként csak relatív) többségben, míg utóbbiban abszolút többségben élnek a magyarok (80-90%). Az autópályán lévő, Horgos-Röszke határátkelő pedig területileg Magyarkanizsához tartozik, ennek okán a határon elkapott menekülteket ide toloncolják vissza, buszokon szállítják őket a Tisza-menti településre, amit a csönd városának hívnak. Aztán ezek meg lármáznak. Vagy nem.

(Forrrás: Magyar Szó)

Eszem ágában sincs a magyarkanizsaiakat bármivel vádolni, még azt is elismerem, hogy az ember vele született tulajdonsága, hogy nem akar idegeneket, másokat, menekülteket tudni az udvarában, a helységben. Mert az ember mogorva, és kész. Arra is nehezen tudnék mit mondani, ha azt kérdeznék vissza, hogy: „És mi lenne, ha a te Kishegyeseden lenne a menekülttábor? Könnyű neked irkafirkálni..." Mint olvashattuk, Lackó Róbert, a magyarkanizsai önkormányzat belügyi szervekkel megbízott kommunikációs felelőse (?!) elmondta, hogy ellenzik, hogy menekülttábor jöjjön létre itt, és abban mondjuk igaza van, hogy ez nem megoldás hosszú távon, mármint a menekültkérdést országos, európai szinten kellene kezelni (jó sok pénzzel is), egymagában egy városka nem tud megbirkózni a feladattal. Elmondta: „A főként afgán, iráni és szír menekülteket Magyarországról toloncolták vissza, a város pedig csak átmeneti szálláshely a számukra, a jelenlétük mégis aggodalmat keltett Magyarkanizsán.” (Itt meg kéne állni egy pillanatra: Magyarország hogyan toloncolhat vissza menekülteket, akik átjutottak a határon, ha azok menedékjogot kértek?) Ám ekkor elsült Lackó agya: „Pánikra nincs ok, egyetlenegy atrocitás sem történt, amit a menekültek okoztak volna községünkben, de a látvány és a jelenlétük aggodalomkeltő.”

(Forrás: Magyar Szó) – Lackó Róbert

Aha. Mondja ezt hétfőn. Amikor előző nap, vasárnap délelőtt egy, a rendőrök által elengedett, a családján erőszakoskodó, ex nejét megverő férfi fogta a vadászpuskáját, és a község két falujában lemészárolt hat embert, így volt feleségét, fia feleségét (előző nap házasodtak), az ifjú ara családját... Igen: nem menekült rendezett vérfürdőt, hanem egy helybéli (azt most hagyjuk, hogy egyes médiák rögtön etnicizálni kezdték az esetet, mondván, egy szerb lőtt le hat magyart). De íme, ez most nem érdekes – pánikra nincs ok (Szerbiában van az USA után a legtöbb fegyver, gyakorlatilag minden férfire jut, nem is egy). Sőt, mondja Lackó, egyetlenegy atrocitás sem történt, amit a háborús térségből érkező menekültek okoztak volna. De – s emeljük ki – a látványuk és jelenlétük aggodalomkeltő.

Mi is itt az aggodalomkeltő? Nyilvánvalóvan, az afgán, az iráni és a szír nem európai, nem kaukázusi, magyarán: nem fehér ember. Rögtön megismered, öcsém, bazdmeg, mint a cigányt, érted? Büdös is, nem fürdött ki tudja, mi óta. Lehet, hogy az araboknál, a müzülöknél fontos a tisztálkodás, de ez mind büdös. Ja, hogy nem volt hol fürdenie hónapok óta, mióta vándorol? Hát mi a f...nak jön ide, mi hívtuk? Milyen háború? Menjen haza, Orbán is megmondta. Tolom belé a g...t, húzzon innen el. Már a látványa is, ránézel, tudod, hány óra, koszos a gúnyája is. Meg hogy itt van, a jelenléte. (Gondolta, de így már nem mondta a kommunikációs felelős.)

Hangsúlyozom, a szerb hatóságok felelőssége világos – nemtörődömségük és tehetetlenségük a probléma lepasszolásához vezet, Magyarkanizsa meg fő a szószban. De ez a logika, hogy látvány alapján feltételezik, bűnözőkről van szó, mélyen rasszista.

Emiatt szégyellem ilyenkor, hogy vajdasági magyar vagyok. És Lackó nyilván nem így mondta volna, ha ez ne lenne benne a helyi közhangulatban (és általában a Vajdaságban, Szerbiában stb.) És ahogyan a magyarországi idegenellenesség is megdöbbentő (illetve nem, ezek vagyunk mi, kit érdekel az a kétszázezer menekült és befogadásuk 1956-ban), a vajdasági magyarok menekültellenessége is az. Oké, ezt is meg lehet „érteni”, 1991 után a magyar településekre is érkeztek szerb menekültek, aztán romák (éppen a vérengzés egyik helyszínére, Martonosra is), gyűlik a feszültség, de Lackónak jusson eszébe, hányan menekültünk mi, vajdasági magyarok a háborúk elől/alatt Magyarországra.

(Forrás:  balkans.aljazeera.net) – illusztráció, nem Kanizsa

Minket, ha nehezen is, de befogadtak – a bürokráciával, titkosszolgálattal, bevándorlási hivatallal való küzdelemről majd máskor –, és mai napig akadnak beszólások. de a megaláztatás nem haladta meg túlságosan azt a fokot, amit az embernek el kell szenvednie akkor, ha új környezetbe, országba kerül. Mert a másikat, a jövevényt mindig – amíg úgymond nem bizonyít, nem válik jó fejjé a szemünkben – lenézzük, gyanúsnak tarjtuk, csicskáztatjuk. Mert oly jó kicsit gonosznak, ördögnek lenni; emberi, nagyon is emberi.

Lackótól hát egyet kérdezhetnénk, bár minek: mi alapján gondolja ő (meg társai), hogy Szerbiában kisebbségként egyenjogúság vár rájuk minden téren, ha másokról így gondolkodnak?

Látványra... Lackó képét meg elemezze Lombroso.

(P. S.: Az ilyen-olyan funkciókban virító Lackóról jegyezzük fel, hogy nem a Vajdasági Magyar Szövetség színeiben politizál, hanem a most éppen ellenzékben lévő, bár széthullott Demokrata Párt tagjaként – a meggyilkolt kormányfő, Djindjić pártja egyébként a magyarországi szótár szerint szoclibnek lenne nevezhető. De azon sincs mit csodálkozni, hogy köztük is ennyi a rasszista.)

• KülBlog,

• Szerbhorváth György blogja
• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges