Skip to main content

Új Magyar Lexikon

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A hatkötetes Új Magyar Lexikon első kötete 1959 végén, hatodik kötete 1962 végén jelent meg. 1960-ra a második és a harmadik kötet jutott. Ezekből idézünk fel három szócikket. (Egy negyedik részletét a Jehova tanúiról szóló interjú elején találja az olvasó.)

Déry Tibor (1894–): író. Pályája kezdetén írt művei (köztük expresszionista és szürrealista költeményei) a dekadens formalista iskolák hatását mutatják. Bár már fiatalon kapcsolatba került a kommunista mozgalommal, s több évig emigrációban is élt, magatartására a kispolgári anarchizmus és arisztokratikus individualizmus nyomta rá bélyegét. Befejezetlen mondat c., még a felszabadulás előtt írt regényében a bomló és züllött polgári társadalmat mutatta meg, a társadalom új erőit azonban nem tudta megfelelő módon ábrázolni. A felszabadulás után realista igénnyel megkezdett és a Horthy-rendszert bemutató regényciklusának, a Feleletnek (1948–1952) második kötete heves vitát váltott ki, mert torz képet adott a magyar munkásmozgalomról. Az 1956-i ellenforradalmat megelőző időszakban a revizionistákhoz csatlakozott. 1956 végén és 1957 elején ellenforradalmi szervezkedésben vett részt, amiért börtönbüntetésre ítélték.

Gergely Sándor (1896–): elbeszélő, drámaíró; Kossuth-díjas. A 20-as évek első felében lépett fel a társadalom elesettjeinek életét ábrázoló regényeivel (Béke, Achrem fickó csodálatos élete). Világnézetét ekkor még szenvedélyes, de anarchikus lázadás jellemezte. Csakhamar kapcsolatba került a forradalmi munkásmozgalommal. A 100%-kör egyik legtevékenyebb tagja volt. A Horthy-rendszer alatt megjelent forradalmi szellemű regényeiben a munkás- és parasztélet nyomorát ábrázolta, megmutatva a forradalmi munkásmozgalom harcát a nép igazáért (Hidat vernek, Embervásár, Valami készül, Pereg a dob). 1931-ben a SZU-ba emigrált. Ekkor írta Vitézek és hősök c. drámáját, amely nagy sikert ért el. 1945-ben tért vissza, itthon fejezte be fő művét, a Dózsa György c. regénytrilógiát. A Magyar írók Szövetsége első elnöke volt. A Nagy Föld c. visszaemlékezései a szovjet föld tájairól és embereinek mindennapi életéről szólnak. 1956-ban jelent meg önéletrajzi regényciklusának első kötete: Rögös út. (Válogatott elbeszélései: Őszi reggel.)

gépállomás: mezőgazdasági gépeket üzemeltető állami vállalat; nálunk önálló jogi személy, gépeivel díjfizetés ellenében szerződés alapján elsősorban a mezőgazdasági szövetkezetek, de egyéni gazdák részére is végez munkát. A SZU-ban 1929-ben a mezőgazdaság szocialista átalakításának támaszpontjaként, a kolhozmozgalom műszaki és gazdasági alátámasztása érdekében indult  meg a gép- és traktorállomások szervezése. A gépállomány állami tulajdona a fejlődés adott fokán alátámasztotta a proletariátus vezető szerepét a munkás–paraszt szövetségen belül. 1956-ban a SZU-ban 8742 ~ volt, amelyek l 141 000 traktorral rendelkeztek (15 LE egységre átszámítva). A ~ok igen fontos szerepet töltöttek be a kollektivizálás megvalósításában és a kolhozok megszilárdításában. A fejlődés során azonban a kisebb kolhozok nagy kiterjedésű kollektív gazdaságokban egyesültek, szervezetileg, gazdaságilag megerősödtek, meggyorsult az oszthatatlan alapok növekedése, a kolhozok saját tulajdonukban levő technikai felszereltsége, energiabázisa többszörösre nőtt, és így létrejöttek annak előfeltételei, hogy a mezőgazdasági nagygépeket és traktorokat is saját kezelésükben, ésszerűen tudják üzemeltetni. Mikor a ~ok több helyen a termelőerők fejlődésének akadályává váltak, az SZKP központi bizottsága 1958 februárjában határozatot hozott a ~ok átszervezéséről, amelynek értelmében a gépállomások traktorait, kombájnjait és egyéb mezőgazdasági gépeit fokozatosan eladják a kolhozoknak. Ezzel párhuzamosan a ~okat műszaki karbantartó állomásokká szervezik át, amelyek a mezőgazdasági gépek és traktorok karbantartását, javítását végzik a kolhozok számára – Mo.-on és általában a népi demokratikus országokban a ~ok ugyancsak a falu termelőerői növelését, a szövetkezeti mozgalom fejlesztését és megszilárdítását szolgálják. Nálunk szervezésüket 1948-ban kezdték meg. Az 1956. évi ellenforradalom nem tudta a ~okat szétverni, noha a termelőszövetkezeti mozgalom átmeneti visszaesése kedvezőtlenül befolyásolta működésüket. 1959-ben gyors fejlődésnek indultak, főként a Zetor-traktor- és a cséplőgépállomány nőtt. 1957 óta a termelőszövetkezetek üzemeltethetnek saját traktorokat és más gépeket is. Ez azonban nem változtat a ~ok alapvető jelentőségén. Fő feladatuk, hogy minőségben és olcsón végezzék el a termelőszövetkezetekben jelentkező gépi munkát, ugyanakkor nyújtsanak műszaki segítséget az egyéni gazdaságoknak is. A ~ok szerződést kötnek a termelőszövetkezetekkel és az egyénileg dolgozó parasztokkal, a termelőszövetkezeteknek kedvezményesen számítják fel a gépi munkát. 1957-ig a ~ok költségvetési gazdálkodási rendszerben működtek. Azóta áttértek az önálló vállalati gazdálkodásra. A ~ok termelési egységei a brigádok. Minden brigád a kijelölt üzemeltetési körzetben dolgozik, külön gépparkkal, amelybe rendszerint 4-8 traktor tartozik a szükséges munkagépekkel.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon