David Makszimovics Sosztak 2015. május 27.

Nyomtatóbarát változat

Harmadik rész: „Hármasban vagyunk…”

Na zdrowie, skol, LeChaim – emelte fel Kargunov a poharát, és beleszürcsölt a vodkás poharába. A töményt mindig apró kortyokban itta, nem szerette, ha kapacitálták, hogy ex-re igya ki. Alekszandr Rogyionov szólalt meg:

– Arról beszéltünk, hogy unalmas-e a pornó. Minden ellenvetés ellenére azt gondolom, hogy igen. Én nem voltam közeli barátságban Krasinszkijjal, ha akarjátok én is azok közé prűd szabadelvűek közé tartozom, akik nem kedvelték különösebben Krasinszkijnak sem azt a kényszeres hajlamát, hogy mindig mindenkinek ellentmondjon, sem a szexmániáját, amelyben szintén volt valami kényszeres, de azt elég érdekesnek találtam, hogy Krasinszkij mondhatni apostola volt a csoportszexnek. Akkoriban egyesek elvi alapon megpróbáltak kommunában élni, közösen gazdálkodtak, közösen gardírozták a gyerekeket, sőt a kommuna-életbe beletartozott a szabad partnerváltás is, de a csoportszex nem. A kommunában Kátya lefeküdt Szasával is meg Borisszal is, Borisz lefeküdt Kátyával meg Verával, ez hozzátartozott a szabadsághoz, de hármasban, négyesben nem jöttek össze. Talán azért nem, mert a csoportszex nem illett bele abba a teóriába, hogy a szexuális szabadság a személyiség szabadságának, önkifejezésének a megnyilvánulása. A Krasinszkijjal kapcsolatos ellenérzések kiterjedtek erre is: Krasinszkij csoportszex-praktikáiról, ha egyáltalán beszéltek róluk, rosszallóan beszéltek. A pornóról, az elhangozott ellenérvek ellenére, továbbra is azt gondolom, hogy alapjában véve unalmas. A csoportszexben ellenben van vagy lehet valami drámai elem. A csoporszex nem csak szexuális aktus, hanem esetenként bonyolult viszonylatrendszer a szereplők között, amely drámai formákat ölthet, jó és rossz értelemben egyaránt. A kellemesség szintjén azt lehet mondani róla, hogy egyesíti a szex és a mozi örömeit, de átfordulhat akár tragédiába is.

– Kedves Alekszandr Leonyidovics – bólogatott Kargunov –, Önnek ezúttal is teljesen igaza van. Krasinszkij ezt a drámaiságot a doktriner szabályaival is fokozta. Igyekezett mindenkit mindenkivel összehozni, de közben féltékeny is volt, nem szerette, ha a nő, akit ő vitt be egy hármas szexbe egy másik pasival, külön is lefeküdt a gruppban megismert partnerrel. Ebből ideológiát csinált, szemére hányta a barátainak, ha külön is folytatták a kapcsolatot az ő révén megismert nővel, azzal vádolta őket, hogy a csoportszexet csak arra használják, hogy így szerezzenek új nőket. De szemrehányást tett akkor is, ha valamelyik rendszeres csoportszex-partnere az új nőjét nem vitte be a csoportba. Előfordult, hogy az egyik barátnőjének, Eleonora Lebegyevának szinte megparancsolta, hogy az ő részvétele nélkül is folytasson viszonyt Oleg Szviticsel, akit csoportszexben hozott össze Eleonorával. Lebegyeva mániákusan hűséges volt Grogorijhoz, neki azonban már mással volt állandó kapcsolata, és csak ritkán szakított rá időt, hogy meglátogassa a régi barátnőjét. Lebegyeva komoly hivatali munkát végzett, az ügyfelei szemében zárkózott, megközelíthetetlen hölgynek kellett látszania, de valójában nagyon szerette a szex minden formáját, és teli volt vad fantáziákkal. A kötelező hűtlenség nagyon jól jött neki. Hetenként többször is otthon dolgozott, délelőttönként a kis, lakótelepi lakásában hatalmasakat kefélt Oleggel, aki gyakran meglátogatta. Éjszakánként olykor telefonszexszel folytatták a délelőtti szeretkezést. Grigorij azonban egy idő után megsokallta Eleonora örömét, Oleget lehordta, hogy visszaélt a nagyvonalúságával, Eleonorát pedig eltiltotta Olegtől. És Eleonora engedelmeskedett, soha többé nem feküdt le Oleggel.

– Mondja, Fjodor Fjodorovics – szólalt meg ingerülten Ludmila Tyesznyeka – még kérdi, mi a bajom, mi volt a baja sokunknak Krasinszkijjal és a csoportszexszel? Abból, amit elmondott világos, hogy ez a maga barátja egy elviselhetetlen macsó volt, akinek a csoportszex is arra kellett, hogy kimutathassa hím fölényét a nőkkel, de esetleg a csoport férfi résztvevőivel szemben is. Egy ilyen emberről még azt se hiszem el, hogy a politikában tényleg szabadelvű volt. – Persze, macsó volt – mondta Kargunov elgondolkodva. Macsó volt, és ahogy az előbb mondtam, doktriner, a szabadosságot is merev szabályok szerint akarta művelni. Nem tartotta magát szabadelvűnek, ez a megjelölés sokkal később honosodott meg, inkább forradalmárnak akarta látni magát, víziója a permanens felkelés volt, amelynek nem szabad győznie, mert akkor megint létrejön valamilyen hatalom. Eszményképének Gavrosche-t tekintette, a párizsi utcagyereket Victor Hugo regényéből, aki elvérzik a barikádon. A börtönben állandó konfliktusban volt a fegyőrökkel, számtalan alkalommal került magánzárkába, pedig akkor a magánelzárás fegyelmi büntetés még élelem-megvonással is járt, a megfenyített az amúgy is szerény börtönkosztnak csak a felét kapta. Azzal az értelmiségi körrel, amelyet maga, Ludmila, szabadelvűnek nevez, szembeállította, hogy nem tekintette őket forradalmároknak. Annyiban igaza volt, hogy ez a fiatalabb nemzedék, részben éppen a felkelés és más kormányzóságok hasonló mozgalmai sorsából arra a következtetésre jutott, hogy nem egy újabb, esélytelen felkelésre van szükség, hanem törvényekbe foglalt kiegyezésre, hatalommegosztásra. Grigorij a tényleges véleménykülönbségek mellé nem létező ellentéteket is kitalált. Azt állította például, hogy a fiatalabb nemzedék nem gondolkodik, és nem viselkedik demokratikus módon: egy kisebbség olyan dolgokat is megtesz, amelyeket a többség leszavazott. Csakhogy ez a kör akkoriban nem alkotott semmiféle formális szervezetet, nem voltak szavazások, nem voltak, nem lehettek kötelező többségi határozatok. Ráadásul maga Krasinszkij teljességgel korlátozhatatlan volt, mindent a maga meggyőződése szerint csinált, egyebek közt ezért is nem vették be olyan szűkebb körű vállalkozásokba, amelyeknek a működéséhez folyamatos és valamennyire fegyelmezett együttműködésre volt szükség. Ami pedig a macsóságot illeti… Eleonora nyilván igényelte, hogy Krasinszkij uralkodjon rajta, ha nem igényli, bármikor kiléphetett volna a kapcsolatból. De hát a szerelmi kapcsolatok tele vannak a fölény és az „alány” helyzeteivel, az öröm és a szenvedés egymásba fonódik… de ne hagyja, hogy még több közhelyet mondjak erről. A héja-nász az egymást tépő, gyilkos szerelem jelképe lett. Mulatságos, hogy a tudományos megfigyelések szerint a héjapárok hűségesek egymáshoz, a párosodást látványos nászrepülés előzi meg. Krasinszkij mindig azt állította magáról, hogy ő a sok nője ellenére hűséges, monogám típus, és ez igaz is volt: a feleségéhez, majd a válásuk után az élettársához szenvedélyesen ragaszkodott. És korrekt is volt: soha nem színlelte a szerelmest, nem ígért hűséget. A szexet is politikának fogta fel, a csoportszexet tiltakozó akciónak. Megesett, hogy meghívtak valakit egy hármasra, a vendég befeküdt az ágyba Grigorij barátnője mellé, de akkor megszólalt a telefon, Grigorij pedig belekezdett egy végeláthatatlan politikai vitába. Amikor végre abbahagyta, ránézett a párra, akik ingerülten és zavartan vártak rá az ágyban, és ördögi mosollyal a XIX. századi költő ismert epigrammáját idézte: „Szabadság szerelem, / E kettő kell nekem”. A nők rajongtak érte, pedig egyáltalán nem volt egy szexfenomén. „Hőre lágyul”, mondta az állandó barátnője, a talán leginkább hozzá illő szerelme Grigorij farkáról.

Tarasz Bogdanov felvihogott, nyilván nagyon büszke volt rá, hogy az ő farka olyan, mint Livius szerint Hannibal: egyformán tűri a hőt és a fagyot. Senki sem nevetett Bogdanovval, a társaság inkább zavart volt: nem tudták eldönteni, hogy idegenkedést éreznek-e vagy irigységet. Különösen a legfiatalabbak jöttek zavarba. Nemcsak időben volt nagyon távol tőlük a történet, de csoportszexet, ha egyáltalán, legfeljebb pornón láttak, és nem hitték, hogy ilyen a valóságban is létezik.

Anna Lenszkaja szólalt meg, a csontsovány, hosszú lábú, zöldes szemű szociálpszichológus. – Ami a drámát illeti, arra van egy vicces történetem – mondta. – Egy barátnőm mesélte, az új szerelmét azzal is magához akarta láncolni, hogy a húgát vitte be a grupiba. Julocska egy kicsit vonakodott, de nem komolyan, nem először volt hármasban vagy négyesben a nővérével. Nyikolaj Merkulov persze el volt bűvölve, hogy a hármast még incesztus is tetézi, és még jobban belehabarodott Natalja Tyihonovába, akibe egyébként is fülig szerelmes volt. Pedig Julocska nem tetszett neki különösebben, a vékony nővérével ellentétben inkább jól táplált volt és nagymellű. Amikor Natalja széttolta Julocska Nyikolaj ízlése számára kissé vaskos combját, és a szájával rátapadt a húga csiklójára, Nyikolaj világosan érezte, hogy Julocska csak a nővére kedvéért megy bele a leszbizésbe, a szexuális érdeklődésének egyetlen tárgya a kinyújtott szálfaként meredező hímtag. Néhány nappal később Nyikolaj, aki időnként késő éjszakáig bent maradt a munkahelyén, hajnalban érkezett meg Nataljához. Már volt kulcsa a lakáshoz, bement a szobába a dupla szélességű matracon mélyen aludt Natalja meg a húga. Nyikolaj lefeküdt melléjük, magához ölelte a szerelmét, és félig oldalról szeretkezni kezdett vele. A nő úgy tett, mintha tovább aludna, de közben viszonozta a férfi mozdulatait, és hamarosan elélvezett. Ebben a pillanatban a másik nő felébredt, felemelte a fejét, Nyikolaj döbbenten látta, hogy Natalja az.

– Mi van, ti itt kúrtok, és nekem nem is szóltok? – kérdezte Natalja, igazi ingerültséggel a hangjában.

– Miért, engedélyt kellett volna kérnünk? – kérdezte Julocska sértődötten. Annak ellenére, hogy két felnőtt gyereke volt, még mindig tartott a nővérétől, aki kamaszkorukban is rendre elhappolta a fiúit.

– De Natalja, azt hittem, te vagy az – dadogta Nyikolaj zavartan.

– Na, ennél rosszabbat nem is mondhattál volna – vágta rá Natalja. – Nem ismered meg a pinámat? Akkor meg se érdemled.

– De Natocska – próbált közbeszólni a húga, Natalja azonban nem hagyta szóhoz jutni.

– Te kis kurva, még jártatod a szád? Neked kellett volna szólnod! Te csak nem gondoltad, hogy valami angyal szállt le hozzád az égből.

– Ugyan Natalja, ne veszekedj már – kérte Nyikolaj. – Hoztam egy üveg bort, igyunk egy kortyot, aztán folytassuk. Úgyis hármasban vagyunk. Natalja közben elszívott egy cigarettát, rágyújtott a következőre, a bor szóra kissé megenyhült. –– Hármasban vagyunk – mondta komolykodva, mintha viccelne, de Nyikolaj érezte, hogy nagyon komolyan beszél. – Hármasban vagyunk, de nem mindegy a sorrend. Meg az se mindegy, kiben mész el először.

Anna Lenszkaja elhallgatott, felhajtott egy pohár vodkát, rágyújtott egy cigarettára. Ahogy Natalja, gondolták többen is. Nincs semmiféle barátnő, Anna a saját történetét mondta el. Különben honnan tudná, mit érzett, és mit mondott Natalja az ágyban. Néhányan azt is tudták, hogy van egy húga, akit sose szokott magával hozni ebbe a társaságba, de akivel nagyon szoros érzelmi kapcsolatban van. Akszinya kicsit izgatottan és irigykedve nézett végig a nála jó húsz évvel idősebb nőn.

– A sorrend meg a kiben mész el, bármilyen groteszk, nagyon fontos tud lenni – jegyezte meg Rogyionov. Egyébként öblös hangja most valahogy tompának hangzott. – Talán van még, aki emlékszik a filigrán, szőke Margaritára. Úgy hívták, mint Bulgakov hősnőjét, de a regénybeli Margaritával ellentétben Margarita Morozova labilis lelkületű nő volt, teli önsajnálattal, szuicid alkat, Számos alkalommal kísérelt meg öngyilkosságot, nehéz volt eldönteni, melyiket gondolta komolyan. Önző, nyafogós lány volt, de nagyon szép és vonzó, idegesítette a környezetét, mégis sokan szerették. A barátjával elment egy társaságba, négyen voltak, két férfi, két nő. A két férfi elkezdte kapacitálni a lányokat, hogy szexeljenek négyesben, Margaritának kevés ilyen tapasztalata volt, a másik lánynak, Maruszjának, aki nagyon jóban volt Margaritával, semmi. A lányok végül beleegyeztek a dologba, de Margarita odasúgta a barátjának, Mihail Szuhanovnak, azt akarja, hogy benne élvezzen el. Persze, súgta vissza a férfi, és megcsókolta Margaritát. Csakhogy Maruszja meglepően kellemes partnernek bizonyult, Mihail nem tudta tartani az ígéretét. Margarita ahelyett, hogy a másik férfival vigasztalódott volna, ahogy a játék dramaturgiája megkövetelte, oltári hisztit vágott ki. Erre Mihail bedühödött, ha nem hagyod abba, nem megyek veled haza, mondta. Margarita persze nem bírt leállni, Mihailnak pedig nem volt annyi esze, hogy nyugtatni próbálja a barátnőjét. Veszekedve mentek el, Mihail kiszállt a taxiból.

– Ha most nem jössz velem, többet nem látsz – kiabált utána Margarita.

A kapcsolatuk során Margarita már többször mondott ilyet, Mihail nem is vette komolyan. De Margarita aznap éjjel komolyan gondolta. Harminchét éves volt. – A csoportszex – tette hozzá Rogyionov – veszélyes játék. Dráma, de nem a színházban játsszák.

– Veszélyes játék – szólalt meg ismét Kargunov – nagy szenvedélyek mozdulhatnak meg benne, ha, hál’ Istennek, nem is fordul mindegyik tragédiába. Néhányan ismeritek a régi barátomat, David Iszakovics Altmant…

Fjodor Fjodorovics gyakran mondott el történeteket Altmanról, de David Iszakovicsot valójában senki sem ismerte. Többen úgy vélték, Altman valójában Kargunov alteregója, Fjodor az ő neve mögé bújva mondja el azokat a történeteit, amelyeket önmagáról nem mondhatna el. Csak az volt a furcsa, miért választott fedőnévnek egy ilyen nyilvánvalóan zsidó nevet. Ez azt a feltételezést erősítette, már ha az egész hipotézis igaz, és Altman valóban nem létezett, hogy Kargunov maga is zsidó, de ügyesen változtatta nagyon oroszosra nemcsak a családi nevét, hanem a kereszt- és az apai nevét is. A dolognak egyébként túlzottan nagy jelentősége nem volt, a társaságban vegyesen voltak zsidók és nem zsidók. Ez a társaság tagjait nem állította szembe egymással, bár M. kormányzóságban, akár a birodalom más részein is, nőttön nőtt az antiszemitizmus.

– Kicsit hosszabb lesz a történet – folytatta Fjodor Fjodorovics –, mert a dologhoz hozzátartoznak az előzményei is. Az egyik szereplő, minthogy csoportszexről van benne szó, ki is lehetne más, mint Grigorij Krasinszkij. David Iszakovics fantáziáját nagyon izgatta a csoporszex. Volt benne némi képesség, hogy érzékelje azonos neműek vonzerejét, erőteljes érzelmi kötődése néhány osztálytársához számára is nyilvánvalóan erotikus tartalmú volt, de ezek a kapcsolatok sosem lépték túl a kamaszkori fiúbarátság kereteit. A kiválasztott fiúk általában jobb képűek, erősebbek, sikeresebbek voltak Davidnál, így számukra ez a kapcsolat kevésbé volt fontos, mint David számára. Ennek következtében a barátságban mindig benne volt a nosztalgikus reménytelenség eleme. Ugyanakkor a tizenöt-tizenhat éves fiút újra meg újra leszólították, moziba vagy fagylaltozni hívták felnőtt férfiak. Akkoriban híre járt valamilyen gyerekgyilkosságnak, David tehát rettegett a leszólítóktól, akik közül némelyik hazáig kísérte és fogdosta is. Rettegése közepette azonban kíváncsi is volt, mi történne, ha elfogadná a meghívást, de erre sosem került sor. Később rájátszott a saját homoerotikus érdeklődésére, evezés közben megpillantott egy glottgatyás fiatalembert, aki a folyó partján a füvet kaszálta, és a vele evező akkori feleségét, Anyeszka Krilovát azzal rémítgette, hogy elmondta neki, mennyire szeretne szeretkezni a „kaszálóval”. Krasinszkij nyomban a megismerkedésükkor nagy hatással volt Davidra. Ebben az időben Krasinszkij ellen ismét eljárás folyt, mert megpofozott egy rendőrt. Első találkozásukkor, egy későig nyitva tartó éjszakai presszóban Grigorij arról a két dologról beszélt, ami Davidot a leginkább foglalkoztatta: a csoportszexről és egy bonyolult jogi huzavonáról egy tönkrement bojler garanciális kicserélése érdekében. David számára nyomban nyilvánvaló volt, hogy Grigorij a bojler ügyében is a rendszer ellen harcol. Záráskor Krasinszkij meghívta a társaságot a lakásába. Anyeszka már hozzá volt szokva, hogy a férje rendszeresen késő éjjel vagy kora hajnalban ér haza, de ez a gyakorlat nem tett jót a házasságuknak, amely válással végződött. A társaságból a bojler-ügy egyedül Davidot érdekelte, Krasinszkij a kezébe adta a bojlergyártó vállalattal folytatott levelezését. David elragadtatva olvasta a lendületes stílusban megírt, lehengerlően logikus jogi érvelést. A bojler megrendelője Krasinszkij nagymamája volt, a levelek az ő nevében íródtak. Amikor az utolsó levélben azt olvasta, „Kérem, szíveskedjenek meggyorsítani az ügyintézés folyamatát. Nagyon szeretném ugyanis megérni a bojler kicserélését, erre azonban nem áll korlátlan idő a rendelkezésemre, tekintettel arra, hogy kilencvennégy éves vagyok” fékezhetetlen röhögési roham jött rá, közben azonban mélységesen együtt érzett a kilencvennégy éves nagymamával, aki több éve várja a használhatatlan bojler kicserélését. Ettől a pillanattól kezdve példaképének és atyamesterének tekintette Krasinszkijt. David Altman rendszeres látogatója lett a kis lakásnak, amelynek nagyobbik felét a nagymama lakta. Grigorij kis szobájában áttekinthetetlen halmokban álltak a könyvek, folyóiratok és kéziratok, leülni jószerivel csak az ágyra lehetett. A házigazda testalkata nem volt atlétikus, de magas, arányos termetével nem állt távol a klasszikus szépségideáltól: a látogató ezt nyomban észrevehette, minthogy otthon Grigorij egyetlen ruhadarabja egy akkoriban „Fecskének” nevezett apró fürdőnadrág volt, ebben nyitott ajtót, ebben fogadta a látogatóit, és ebben feküdt be az ágyba. Mindehhez a feje, az erőteljes arcával, göndör hajával az Apolló-szobrokéra emlékeztetett.

Krasinszkij és Altman főleg politikáról, a tíz éve levert felkelésről, börtöntapasztalatokról beszélgettek, de azért a csoportszex se merült feledésbe. Egy alkalommal Grigorij szólt David Iszakovicsnak, hogy másnap este egy barátnője jön hozzá, ha van kedve, csatlakozzon hozzájuk. Altman természetesnek tartotta, hogy neki is illik vinnie valakit. Az korábban kiderült, hogy Altman felesége hallani sem akar csoportszexről, a házasságuk különben is ingadozott, Altmannak nem volt kedve, hogy a feleségével próbálja meg a csoportszexet. Egy kolleganőjét hívta el, Marinát, egy bolondos, locsi-fecsi titkárnőt, akivel évek óta flörtöltek, de sosem feküdtek le. David ekkoriban olyan látványosan koslatott a nők után, hogy ez még azokat is elriasztotta, akik esetleg benne lettek volna egy kalandban.

Krasinszkij egyedül volt a szobájában, a nagymamát szinte sosem lehetett látni. Elhadarta a megszokott „Kávé, tea, alkohol?” kérdést, David rámenősen kávét és alkoholt kért, s máris csengettek. Az est fő vendége, Jelizaveta Vlaszova érkezett meg. Első ránézésre David egyáltalán nem látta vonzónak, vastag szemüvege azt mutatta, hogy igen rossz a szeme, vastag szálú fekete haja azt sejtette, hogy a lába is szőrös. Hanem amikor megszólalt, a nyúlós hangjától, a mesterkélten vontatott beszédétől Dávidot valami még sosem tapasztalt érzéki izgalom fogta el. Az is kiderült, hogy Krasinszkijt csak nemrégiben ismerte meg a strandon. Pedig régebben is ismerhették volna egymást, Jelizeveta Grigorij börtöntársának, a tudományos eredményeiről és töménytelen kedveséről egyaránt híres Anatolij Mickevics tanár úrnak a titkárnője, és egyúttal természetesen szeretője volt. Ezt a szerepét Jelizaveta ékszerként viselte. Tudta, hogy a tanár úr egyáltalán nem várja el tőle, hogy titkolja a kapcsolatukat, ő meg szívesen dicsekedett vele, bár jó harminc évvel volt fiatalabb a főnökénél.

Marina hamarosan jelezte, hogy távozik, Grigorij és David megpróbálta rábeszélni, hogy maradjon, de nyilvánvaló volt, hogy ebben a partiban nem akar részt venni. A csoportszexet David, mint a legtöbb férfi, úgy képzelte, hogy abban rajta kívül két nő vesz részt. Elfogadta a négyest is, ebben az esetben, vélte, a csoportszex párcserét jelent, esetleg a lányok egymással is foglalkoznak. Azt ellenben, hogy egy másik férfi társaságában és részvételével szeretkezzen egy nővel, teljességgel elképzelhetetlennek tartotta. A viszolygásával azonban szemben állt, hogy rettenetesen, kínzó fájdalommal kívánta Jelizavetát. Közben úgy érezte, Jelizaveta nem is akar lefeküdni vele, csak Grigorij kedvéért tenné meg. A legostobább férfidarabossággal rákérdezett hát, Jelizaveta pedig semmire sem kötelező, kitérő választ adott, amit David érhetett talánnak is, de udvarias nemnek is. Lassan szedelőzködni kezdett, remélve, hogy visszatartják. De semmi sem történt. Ahogy kilépett az utcára, úgy érezte, iszonyatos ostobaságot követett el. Ezt a nőt valószínűleg soha többé nem fogia látni. Pedig talán még sosem találkozott nővel, aki minden megmagyarázható ok nélkül ilyen spontán, elementáris hatással volt rá. Legszívesebben azonnal visszafordult volna, de rettegett attól, hogy kinevetik, elküldik. Különben is Grigorij meg Jelizaveta már nyilván ágyban vannak, Grigorijnak le kell jönnie négy emeletet, hogy kinyissa a kaput. Mobiltelefon akkor még nem létezett, az utcai telefonok nagyrészt használhatatlanok voltak. David kilépett, alig húsz perc alatt haza is ért, de a gyaloglás nem higgasztotta le. Elhatározta, a végzettől teszi függővé a sorsát. Ha Anyeszka már alszik, ha nem ébred fel, ha fel tudja hívni Grigorijt, ha visszahívják, visszamegy. Ha nem, belenyugszik, hogy a másvilágon majd az orrára húzzák az elszalasztott… Fjodor Fjodorovics itt megállt, rápillantott Marfára, de végül kimondta: pinát.

A végzet a vágyakozásnak kedvezett. Anyeszka mocorgott az ágyban, de nem ébredt fel.

– Miért mentél el? – kérdezte Grigorij a telefonban, azonnal megismerve David hangját.

– Add Jelizavetát! – mondta David felelet helyett. És máris meghallotta Jelzaveta ragacsos, ígérettel teli hangját:

– Gyere vissza!

A következő percek voltak a legfeszültebbek. A telefonnak még fém villája volt, ahogy a fém apró, csengő hangot adott, Anyeszka megfordult az ágyban, David lázasan gondolkodott, mit mondjon, miért kell újra elmennie. Lassan a bejárati ajtóhoz osont, az ajtó erősen kattant, ahogy becsukta maga mögött. Másnap Anyeszka elmondta, félálmában úgy rémlett neki, hogy David éjszaka otthon volt, aztán megint elment.

– Ugyan, csak álmodtad – felelte David.

Visszafelé az utat szinte futva tette meg. Jelizaveta kikelt az ágyból, teljesen meztelen volt. Alsó lábszárán fekete szőrszálak meredeztek, a hónalját és az ágyékát ugyancsak erős, fekete szőr borította. De a vékony lába, törékeny termete elbűvölte Davidot. Jelizavete letérdelt elé, megoldotta, levette a cipőjét, lehúzta a zokniját. David zavartan tűrte, hogy Jelizaveta rabszolgaként kiszolgálja. Szemüveg nélkül a lány mozdulatai tétovák voltak, érezhető volt, hogy legfeljebb foltokat lát. Hajnalban David Jelizavetával együtt ment el. Grigorij nem szerette az ilyesmit, etikai kódexe szerint a csoportszexben megismert partnerrel nem illik párkapcsolatot létesíteni. Ezt Jelizaveta is így gondolhatta, ahogy ballagtak egymás mellett a hajnali városban Jelizaveta nem volt hajlandó randevút megbeszélni, hiába fogadkozott David, hogy beleszeretett a lányba. David egyébként másnap két hétre külföldre utazott, az édesanyját látogatta meg, aki férjhez ment, és kivándorolt a birodalomból. A két hét absztinencia csak jelentősebbé tette David régóta vágyott és végre beteljesült szex-partijának az emlékét. Az ágyba bújást megelőző történések élesen megmaradt részleteihez képest maga a szeretkezés egyetlen beteljesüléssé olvadt össze az emlékezetében. Élesen látta viszont, hogy Krasinszkij kinyújtott karjára támaszodva, elszánt, haragvó arccal, valóban, mint egy görög isten bassza Jalizavetát. Még soha nem látta ilyen közelről egy férfi testét. Hajnalonként félálomban eléje nyomult Krasinszkij lankatag farkának, ijesztő nagyságú tökének a képe. Képzeletében a kíváncsiság undorral vegyült.

Vajon a kevés pénzéből milyen ajándékot vegyen Jelizavetának, törte a fejét David. Végül a lehető legostobább módon döntött. Teljesen elfelejtette, hogy a lány majdnem vak, hogy ujjnyi vastag szemüveget hord, és egy napszemüveget vásárolt neki. Jelizaveta szárazon megköszönte az ajándékot, és anélkül, hogy felpróbálta volna, a táskájába tette. David ekkor kapott észbe, hogy a lány azt gondolja, az ajándékkal gúnyolódni akart a rossz szemén. Aztán még sikerült tovább rontania ezt a rémes helyzetet. A folyó partján sétáltak, cseperegni kezdett az eső, David levette a zakóját. Jelizaveta azt hitte, hogy a vállára akarja teríteni, David azonban csak az esőtől féltette az új zakót, gondosan összehajtotta és a karjára vette. A legközelebbi buszmegállónál Jelizaveta hirtelen kijelentette, hogy mennie kell, felszállt az első buszra anélkül, hogy megnézte volna, milyen buszra száll fel, és elment. Bárhová megyek, csak ezt a pasit ne lássam többet, ez volt a mozdulatában. Közben persze David is rájött, milyen lehetetlen volt a viselkedése, bár persze rosszul esett, hogy a lány faképnél hagyta, úgy érezte, ezt érdemelte.

– Nagyon tanulságos történet – szólalt meg öblös, a társalgás zsivaján átütő hangján Alekszandr Rogyionovics. – Gyönyörűen érzékelteti a férfiszenvedély elementáris erejét meg a férfinem szánalmas ostobaságát is. Zubolyra ráillik a szamárfej, legfeljebb azon csodálkozunk, hogy Titánia tündérkirálynő létére hogy bír beleszeretni egy szamárba. De azt már nem tudnánk hová tenni, ha Shakespeare Rómeó vállára illesztett volna szamárfejet, miközben a derék ifjú felkapaszkodik Júlia erkélyére. Pedig a szamárfej Rómeóra is ráillenék. De mondja Fjodor Fjodorovics, Jelizaveta és David között tényleg vége lett mindennek, ami voltaképpen még el se kezdődött?

– Az esztétika szabályai szerint a történetnek itt be kellett volna fejeződnie. De Ön, kedves Alekszandr Leonyidovics, mint esztétikus sokkal jobban tudja, mint én, egyszerű fecsegő, hogy az élet, sajnos vagy szerencsére, nem alkalmazkodik az esztétika szabályaihoz. David újra felhívta Jelizavetát, találkoztak, kicsit jártak is együtt, ahogy annak idején a többé-kevésbé rendszeres lefekvést nevezték. Időközben David és a felesége különváltak, David rábeszélte Jelzavetát, hogy költözzön hozzá, Jelizaveta ezt azzal a feltétellel fogadta el, hogy a viszonyát Mickievics tanár úrral változatlanul fenntartja. David ezt szinte megtiszteltetésnek tekintette. De az együttélés első napján valamin ismét összevesztek, és Jelizaveta, David szerencséjére, elköltözött Davidtól, mielőtt odaköltözött volna. Aztán Jelizaveta férjhez ment egy külföldi férfihoz, az elutazása előtt gondosan összeveszett minden barátjával és szeretőjével. David évtizedekig nem is hallott róla. Több évtized múltán hazalátogatott, felhívta Davidot, megmutatta az unokája fényképét, és úgy beszélt Daviddal, mintha hajdani nagy szerelmét látná viszont. David emlékeztette a szemüveg meg a zakó kínos históriájára, újból bocsánatot kért, Jelizaveta azonban vállat vont, és azt mondta, egyikre sem emlékszik. Viszont volt egy esemény, amely ismét Jelizavetához kapcsolódott, és mondhatni meghatározó szerepet játszott David életében Ez azonban hosszabb történet, és későre jár.

(Folytatjuk.)

• Kultúr-part

• A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges