2013. május 29.
14 hozzászólás
Nyomtatóbarát változat
Szabó Bálint és Gyurcsány Ferenc minapi közös produkciója megerősített abban a véleményemben, hogy a Demokratikus Koalíció egy remek program és egy katasztrofális pártelnök reménytelen együttese.
Ebből a reménytelenség az, ami mindenki számára egyértelmű, ha ránéz a közvélemény-kutatási adatokra.
A remek programról kevesen tudnak. A mai magyar nyilvánosságban annál kisebb tér jut közéleti elképzeléseknek, minél jobbak. A program itt olvasható: http://dk365.hu/kongresszus/data/dk_program.pdf
Ez egy markánsan nyugatos, liberális, piac- és Európa-barát polgári program, mely az MSZP kommunikációjával teljességgel, a heterogén Együtt 2014-ével pedig részben ellentétben a 2010 előtti idők progresszív és nem retrográd (ön)kritikáját tartalmazza. Nem azért ítéli el a 2002-2010 közötti kormányokat, mert túlságosan liberálisok és reformerek voltak, hanem azért, mert túl kevéssé voltak azok. A programon meglátszik Bauer Tamás alelnök jótékony és erőteljes hatása. Amiben pedig nem az ő nézeteit tükrözi a program – az ügynökakták
nyilvánossága –, attól csak jobb lesz.
Ez a koherens és bátor program felvállalja az egységes ingatlanadót, az örökösödési adót, a felsőoktatási tandíjat, a családi adókedvezmény eltörlését a családi pótlék javára. Nem ígér gyors gyógyulást, fölkészít a hosszú rehabilitációs időszakra, bátran szembe megy az agrárprotekcionizmussal és a termőföldkereskedelem diszkriminatív korlátozásával.
Gyerekközpontú, decentralizált, integráló, kompetenciaalapú, dezideologizált iskolarendszert ígér, egyszerre célzottabb és bőkezűbb, a szegények méltóságát tiszteletben tartó, a „monoki” agyrémmel ellentétes szociálpolitikát (mintha a rossz emlékű, monokiánus Szűcs Erika – és a főnöke – ott sem volna).Az MSZP elvtelen opportunizmusával ellentétben továbbra is elutasítja az etnikai alapú állampolgárságot és a közjogi nemzetegyesítést, bár persze a már megszerzett állampolgárságtól nem fosztanának meg senkit.
Ami pedig a borzalmas pártelnököt illeti. Emlékeztetnék arra, amit az Élet és Irodalomban írtam akkor, amikor Gyurcsány Ferenc bejelentette pártalakítási szándékát: „A tiszta kéz, a
cselekvőképesség, a hiteles szó, a demokratikus, emberi jogi elkötelezettség imázsa – ez az, ami egy új liberális pártot felépíthet és versenyképessé tehet. Gyurcsány a pártállamból maradt kapcsolatokon keresztül, a közvagyont szemérmetlen átjátszásából meggazdagodó exkáder mintapéldánya, aki a törvényesség határán billegő ügyleteivel öntudatosan büszkélkedik. Ambícióihoz, ígéreteihez, egymást kergető programjaihoz és tervezeteihez képest a kormányzati teljesítménye, reformteljesítménye szánalmas. Őszinteségét Őszödön maga minősítette. 2006 őszén, amikor a rendőrség tevékenysége alkalmanként és helyszínenként váltakozva volt nyomorúságos, heroikus és brutálisan törvénytelen, marasztalta, dicsérte és kitüntette, akiket ki kellett volna rúgni, és ezzel magára rántotta a történtekért a politikai felelősséget.
Gyurcsány nem az az ember, aki a magyar liberalizmust a romjaiból fel tudja támasztani, viszont az az ember, aki a hiányzó hiteles magyar liberális párt helyét el tudja foglalni, és a levegőt előle el tudja szívni. Ez itt a probléma.” (Révész Sándor: Mi itt a probléma, Élet és Irodalom, 2011. május 13.)
Két évvel ezelőtt tehát a liberális pólus megjelenítéséhez kevés, de a levegőelszíváshoz elég erőt föltételeztem Gyurcsány pártjáról. Lehet, hogy az utóbbiban tévedtem. Lehet, hogy azért, mert nincs is kik elől elszívni azt a levegőt.
Gyurcsány Ferenc aktivitása viszont még kínosabb, mint gondoltam. Azt gondoltam, arra számít, begyógyítja az idő a politikai egóján esett halálos sebet. Az emberekkel Orbán majd elfeledteti, miért utálták őt oly nagyon 2006 óta, s egy idő után inkább csak a szépre – de vajh’ mi szépre? – emlékeznek majd.
A helyzet sokkal rosszabb. Gyurcsány nem a közfeledésre, hanem a közemlékezet pozitív átformálására tör. Egy önrehabilitációs kísérlet akciósorozata bontakozik ki körülötte. Ennek négy összefüggő tematikai eleme van. Az MSZP hozzá való viszonya, az őt ért köztörvényes vádak, az őszödi beszéd és a 2006-os zavargások.
A progresszív Gyurcsány azért bukott bele a kormányzásba, mert a retrográd pártja nem tartott ki mellette. Egy tisztakezű, feddhetetlen politikus válik az ő személyében a bíróságig menő önkényuralmi üldöztetés első számú célpontjává. 2006 lényegében ő ellene szervezett törvénytelen puccskísérlet volt, amivel szemben ő a rendet és a törvényességet képviselte. Az őszödi ügy lényege az ő, a párt, a progresszió elárulása a haza és a demokrácia ellenségeinek.Ez lenne itt demonstrandum.
Az imázsrestauráló akciósorozat része volt az MSZP-ből való kiválás hosszúra nyúlt folyamata is. Ennek az lett volna az üzenete, hogy elválik a szar a májtól, a mutyista-kádárista MSZP és a Gyurcsány-vezette tisztakezű, demokratikus progresszió, miután az előbbi nem hagyta érvényesülni, kibontakozni az utóbbit. Ezt demonstrálta volna a pártszavazás követelése átláthatósági és összeférhetetlenségi szabályokról s a párt vezetőinek közvetlen választásáról. Ilyen sok kérdéses szavazást rendezni egy párt életének belső szabályozásáról nyilvánvalóan nonszensz, nem is szolgált másra, minthogy a kiválásra ürügyet és a kiválási folyamatnak megfelelő tartalmat adjon. Nem állíthatjuk, hogy a demonstrálandó tétel teljességgel hamis, csak éppen a féligazsága eltakarja az igazság másik felét. Azt ti., hogy Gyurcsány mesébe illő 2004-es kormányfővé választásától az állampolgárságos népszavazáson, a 2006-os bizalmi szavazáson keresztül, sok-sok népszerűtlen dolog, a tandíj, a vizitdíj, az egészségbiztosítási refom stb., stb. megszavazásáig rengeteg bizalmat kapott a pártjától. Még a 2008-as népszavazási katasztrófa után sem zavarták el; ő pedig a legkevésbé sem bizonyult felkészült, következetesen építkező és cselekvő, rendíthetetlen reformernek, viszont hozzászoktatta a közvéleményt ahhoz, hogy a programjait, állításait, ígéreteit nem kell komolyan venni, csomagjai nagyrészt pótcselekvésként, a feledésnek készülnek. Hozzá kötődik az MSZP 2002-es mélypopulista kampánya, 2008-ban pedig habozás nélkül elárulta liberális reformer partnereit pártja kádárista bázisának kedvéért.
2011-ben Gyurcsány mentelmi jogának felfüggesztése elleni tiltakozást a demokrataság, az önkényuralommal szembeni kiállás próbakövévé próbálták tenni. Ezáltal Gyurcsány mint a demokrácia elleni támadás középponti áldozata eme tábor főalakjaként tűnhetett volna fel. Nem számítottak a mentelmi jog fenntartása elleni elvi és gyakorlati érvek, és nem számított az sem, hogy Gyurcsány maga is mentelmi jogának a felfüggesztését kérte. Ez néki magának sem számított, mert simán leárulózta, ellenségeiként kezelte azokat, akik mentelmi jogának felfüggesztésével egyetértettek. A fejlemények nem a tiltakozókat igazolták. Gyurcsánynak semmi baja nem lett, képviselői munkájában komoly mértékben nem akadályoztatott.
Ezúttal is egy féligazság szolgált az igazság másik felének az eltakarására. Gyurcsányt nyilvánvalóan nevetséges váddal, politikai okokból kívánták meghurcolni. Eme nemtelen támadást használták volna fel az MSZP-ben provokált, fent említett vitával együtt arra, hogy Gyurcsányt a tiszta kezű politizálás feddhetetlen protagonistájának állítsák be, eltakarva mindazt, amit Gyurcsány előéletéről, meggazdagodásának körülményeiről, az ő számára éppen annyira előnyös, mint amennyire a köz számára előnytelen üzleteiről tudunk.
Ehhez kapcsolódtak a Gyurcsány elleni összeesküvések teóriái, melyeket az általa vezetett párt két tisztségviselője, Debreczeni József alelnök és Szabó Bálint szegedi szóvivő tálalt fel a nyilvánosságnak. Egy összeesküvés jobbról, egy balról - Gyurcsány az, aki ellen az egész világ összeesküszik.
Debreczeni kínos (és a jobboldali sajtó által kéjesen pertraktált) tárgyi tévedésekkel és hamisított idézetekkel pöttyözött könyve, A 2006-os ősz, melyet Papp László Tamás is, Kőszeg Ferenc is jól szétcincált, különösen azzal rombolja a szerző által alelnökölt párt hitelét, hogy teljességgel elködösíti a törvényesség szempontjait. Egyrészt: elmossa a határt a legsúlyosabb politikai bűncselekmény, a hatalom erőszakos, törvénytelen megragadására irányuló puccs és a demokrácia keretei között tűrni és elviselni muszáj „aljas, ám legitim politikai hadjárat” (© Kőszeg Ferenc) között. (Kis János Az összetorlódott idő c. esszéjében részletesen is kifejti, miért annyira helytelen puccsnak nyilvánítani azt, ami nem az.) Másrészt: a könyv részben eltagadja, részben elbagatellizálja azokat a súlyos törvénysértéseket, melyeket a rendőrök és a rendőri vezetők elkövettek. Harmadrészt: „hasznos idiótákként” kilöki a demokraták táborából a legjobb demokratákat, a törvényességet és az emberi jogokat a legerőteljesebben és leghitelesebben védő liberális emberjogi szervezeteket, melyek a legteljesebben, legárnyaltabban és legszakszerűbben tárták föl 2006 őszének valamennyi törvénysértését. Debreczeni áthozta a DK-ba a törvényesség pártos és opportunista fölfogásának azt a szellemét, melynek hatása alatt politikai pályáját kezdte az MDF-ben, melynek jegyében fedezte és igazolta Antall József és kormánya törvénysértéseit és vett részt maga is a médiaelnökök elleni sötét, koncepciós eljárásokban.
Gyurcsány Ferenc maga tartja frissen az őszödi beszéd kiszivárogtatásának ügyét. Ő a bizonyítatlan sejtések első számú sejtője és sejtetője. Mint ilyen juttatta el a föltételezett elkövetők neveit Mesterházy Attilához, mintha az MSZP elnöke valamiféle nyomozóhatóság lenne, melynek joga van tudni, amit a nyilvánosságnak bizonyíthatóság híján nincs. Mintha egy párt elnöke nem árthatna többet egy párt funkcionáriusainak, mint bárki más. Mesterházy igen kevés jó lépéseinek egyike volt, hogy demonstratívan megsemmisítette azt a levelet.
Debreczeni aztán még tovább ment. Csak úgy gondolomra dobja be a „főárulók” neveit.
Mindezt követte most Szabó Bálint interjúja abban a Heti Válaszban, mely etikailag már elég mélyre süllyedt ahhoz, hogy ellenőrizetlen sztorikhoz nevesített spekulációkat kapcsoljon, viszont még mindig a komolyan vehető orgánumok között tartják nyilván. Komoly lap és komoly olvasó eleve nem vesz komolyan egy olyan embert, aki nem akar neveket mondani, de keresztnevekkel szolgál, hogy mások föltétlenül kimondják, amit ő nem akar. Komoly pártba pedig eleve nem vesznek be és főleg nem használnak a nyilvánosság élvonalában álló műsorvezetőként és szóvivőként olyan sötét múltú, zuschlagos embert, aki kizárólag olyan pártban úszhatta meg a 2003-as Vas megyei botránysorozatot, amelyben mindent meg lehetett úszni.
Gyurcsány előre tudott az interjúról. Szabó szerint „féltette” és óvta őt ettől a dologtól, de hogy nem tiltotta le, noha megtehette volna, az biztos. Gyurcsány az interjú után rögvest előlépett, és a személye súlyával nyomatékosította Szabó verzióját. Előadta, hogy az nagymértékben megegyezik az ő tudomásával. Egy olyan szemtanú verzióját nyomatékosította, aki biztosan nem lehetett ott, ahol a szavai szerint volt, és biztosan nem tehette azt, amit a szavai szerint tett, mert akinek a lakásában tartózkodni vélt, akkor már rég nem lakott ott, és az a kutya, kire vigyázni vélt, már rég kimúlt.
Gyurcsány kétféleképp kívánja leválasztani magáról azokat a súlyos vádakat, melyekkel Őszödön megvádolta magát, kormányát és pártját. Egyrészt a beszéde apológiájával, másrészt a kiszivárogtatók diabolizálásával. A beszéd a múlt tekintetében súlyosan terhelő, a jövő tekintetében felemelően ambiciózus és racionális. Gyurcsány egyszemélyben a múlt bűnöse és a bűnös múlttal való szembefordulás protagonistája. Gyurcsány természetesen az utóbbit rendelné az előbbi fölé, az utóbbit vonatkoztatná sajátlagosan a maga személyére, az előbbit pedig rááltalánosítaná a teljes politikai elitre. Csak hát a megtérés elfogadtatása végett a bűnös múlt következményeit megszenvedő, arról a választások után, post festa értesülő, a bűnöst a bizalmával a bűnökről és azok következményeiről való tájékoztatás híján megajándékozó néphez, a nyilvánossághoz kell fordulni. Ez az, amit Gyurcsány nem tett meg, és ez az, ami akaratlanul megtevődött a beszéd kicsempészése által.
Ha Gyurcsány bűnösnek tartaná a beszédét, akkor sem kifogásolhatná, hogy lelepleződött. Ha pedig dicsőségesnek tartja, amire büszke lehet, akkor meg azért nem kifogásolhatja, hogy nyilvánosságra került. Gyurcsány valóban olyannak tartja a beszédét, amire büszke lehet. Annyira, hogy híveinek CD-n is osztogatta. Másrészt viszont a mostani sajtótájékoztatóján már egyenesen úgy fogalmazott, hogy „nem csak az MSZP-t, de egész Magyarországot árulták el a kiszivárogtatók.” Gyurcsány máig sem érti, hogy a kiszivárogtatás által, bárki is volt a kiszivárogtató és bármi is volt az ő szándéka, a nyilvánosság csak azt kapta meg, ami járt neki. És aki ezt nem érti, az nem igazán demokrata.
Gyurcsány Ferenc – dubiózus apologétáival együtt – annál többet árt, minél többet buzog. Annál kevesebb esélyt ad egy színvonalas, liberális programnak, minél inkább a nevére veszi, és minél aktívabban óhajt részt venni annak megvalósításában. A rendíthetetlen Gyurcsány-hívőknek persze nélküle semmilyen program nem kell, de most már aztán látjuk, hogy ők mennyire kevesen vannak, és mennyire keveset veszítenénk vélük. És mennyire sokat a Demokratikus Koalíció programjával.
(Kép forrása: nepszava.com)
- Révész Sándor blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
Bizonyára meg tud
by Bélustata - 2013-07-19 17:01
Bizonyára meg tud tisztelni Révészúr pár mondattal arra kérdésre, hogy miként képzeli el / a valóságban meglevő példákkal bizonyítva / a politikusi regnálást és a szavahihetőség pozitív szimbiózisát.
A többire kár volt ennyi betűhelyet pazarolni..a lényeg amit "szeretne": .. a DK híveit...a DK ideológiájának egy részét...és MINDEZT Gyurcsány nélkül...
Nem tud mégegy olyan népszerű politikust mondani az MSZP-ből mint Gyurcsány Ferenc... Önnek / és társainak / 2006 őszén kellett volna KIÁLLNI Gyurcsány mellett és akkor nem kellene ma munkát feccelni a negligálásába:(((
Hát, ha valakinek el lehet
by Révész Sándor - 2013-06-01 17:57
Hát, ha valakinek el lehet hinni a szocik közül..., akkor az inkább a Bajnai, de igazán nem szeretnék mellette sem ügyvédkedni. Nem tudom, miért lehetne elhinni, hogy a Gyurcsány nem felejt el bármilyen liberális programot, reformot és szövetségest, ha azt diktálja az érdeke, amikor eddig mindig ezt tette, a 2002-es kampányban, a semmittevés más fél évében, 2008-ban...
Hát, hogy ki, na az jó kérdés... Egyszer ott faggattuk egy Beszélős rendezvényen a Bauert, a Hackot és a Kis Jánost, s akkor úgy záródott a beszélgetés, hogy ezek az emberek különböző szerepekben ugyan, de készülnek valamire....
És hát volt egyszer egy fiatal liberális generáció... Hová tűntek???
Már hogy én károsnak és
by Révész Sándor - 2013-06-01 17:47
Már hogy én károsnak és veszélyesnek tartanám a DK programjának megvalósulását??? Hol írtam én ilyet? Éppen ellenkezőleg!
Az őszödi beszéd elhangzott. Államtitkot nem tartalmazott. Ha valaki tudja, hogy valamely elkövetett cselekmény olyan fölháborodást okoz, ami a hazára nézve nagyon súlyos következményekkel járhat, akkor szóba jöhet, hogy a nyilvánosság elé tárását a haza elárulásának minősítsük, bár ez sem egyértelmű. De egyrészt a kiszivárogtató ezt aligha tudta. Másrészt, és ez a lényeg, ezt a kiszivárogtatást bárki minősítheti, csak az nem, aki a felháborodásra okot adott, s aki az okot adó megnyilvánulására máig is büszke.
a nyilvánosság elé tárását
by Geo - 2013-06-01 22:45
Azzal csak egyetért, hogy a megvágott 5 mondat nem az őszödi beszéd?
Már hogy én károsnak és
by Révész Sándor - 2013-06-01 17:46
Már hogy én károsnak és veszélyesnek tartanám a DK programjának megvalósulását??? Hol írtam én ilyet? Éppen ellenkezőleg!
Az őszödi beszéd elhangzott. Államtitkot nem tartalmazott. Ha valaki tudja, hogy valamely elkövetett cselekmény olyan fölháborodást okoz, ami a hazára nézve nagyon súlyos következményekkel járhat, akkor szóba jöhet, hogy a nyilvánosság elé tárását a haza elárulásának minősítsük, bár ez sem egyértelmű. De egyrészt a kiszivárogtató ezt aligha tudta. Másrészt, és ez a lényeg, ezt a kiszivárogtatást bárki minősítheti, csak az nem, aki a felháborodásra okot adott, s aki az okot adó megnyilvánulására máig is büszke.
Révész Sándor blogja
by danika - 2013-06-01 10:58
Több logikai ellentmondást is látni vélek Révész Sándor blogjában, pl. az írás elején irónia nélkül igen pozitívan méltatja a DK porgramját, a záróbekezdésben pedig károsnak, a legnagyobb veszélynek tartaná megvalósulását. Menet közben érezhető, ahogy fokozatosan indulatba jön a szerző, ez nem szerencsés. A legnagyobb tévedésnek azt tartom, hogy nevetségessé teszi azt az állítást, hogy árulás lett volna az öszödi beszéd nyilvánosságra hozatala, mondván, hogy a közvéleménynek mindenképpen meg kellett tudni annak tartalmát ami áttételesen igaz csak. Az eredményét tekintve egy egész országot fel lehetett lázítani vele, micsoda megkomponált "spontán" zavargások, pusztítások törtek ki ennek nyomán, jól követhető volt az előre tervezettség. Tehát a beszédet tudatosan heccelésre és Gyurcsány megpuccsolására, lejáratására használták fel, hihetetlen mértékű, Gyurcsányt de az országot is lejárató rágalmazási kampányt is kapcsoltak hozzá. Ez a beszéd, ha normál országban, nem egy hitvány Orbán féle gátlástalan jellemtelen gazember kezébe kerül, akkor még egy új fordulatot is hozhatott volna, és aki a kiszivárogtatást elkövette talán még számolt is vele. Legyen neki könnyű a föld, ha érti valaki.
Na de Pista, ki nem úszta
by Révész Sándor - 2013-05-31 16:19
Na de Pista, ki nem úszta meg? A Schlecht, a Simicska, a Kövér Szilárd, a Máté, a Hujber, az akárki - mindenkiről elmondhatjuk, hogy biztos nem bűnös, ha nem ítélték el. Elévülés is volt a Gyurcsány-féle csomagban, de ha feltesszük, mert vallóban még az is lehetséges, hogy minden belefért a törvényesség laza kereteibe, abba az etikai mércébe már nem, amit Gyurcsány képvisel. A közt pedig azok az üzletek biztosan megkárosították, Gyurcsány meg büszke rájuk. Így nem lehet...
Amit a többi alakulatról írsz, abban szinte teljesen egyetértünk, legfeljebb a Bajnait nem helyezném teljesen egy szintre a Mesterházyval. De éppen ez a sivár összkép és a DK minimális hatóereje erősít meg abban, hogy sokkal jobb lett volna, ha más alakulat, sokkal szélesebb, sokkal nagyobb lehetőségekrkel és hitellel rendelkező ember vezette alakulat áll egy rendes, liberális program mögött.
Egyetértés
by Geo - 2013-06-01 09:52
Természetesen sokkal jobb lenne, ha egy minden szempontból makulátlan, mindenki számára hiteles, mindenki számára elfogadható ember állna elő egy rendes, támogatható programmal. De mint tudjuk, tökéletes embere csak a Fidesznek van...
Innentől kezdve pedig elválik az egyéni és a köz(re vonatkozó)-vélemény, mert mint látjuk, nem nagyon lehet más a politika, a tetszik-nem tetszik, csak a kínálatból lehet választani.
"Mivel az alapvető célokban nincs vitánk - tegyük egyértelművé és mérhetővé, hogy ki visz, ki hoz szavazatokat. Ha Révész Sándornak van ebben is igaza, nem örülnék neki, de elfogadom. Biztos vagyok benne, hogy ez a megközelítés kölcsönös."
Kire gondolsz, Sanyi? Nem sok
by hell - 2013-06-01 07:21
Kire gondolsz, Sanyi? Nem sok embert ismerek, aki ugyanolyan hitelesen képviselhetné a DK programját, mint Gyurcsány Ferenc. És neki - én utoljára a hatvanas években, gimis kamaszként rajongtam a korabeli színes, szélesvásznú hollywoodi csajokért, ma már nem vagyok a rajongója senkinek - azért a hibái mellett vannak nagyszerű politikai képességei is. Én is nevettem rajta, amikor "többször bérmálkozott", vagy a zsinagógában - teljesen összezavarva a dolgokat - a megváltóról beszélt, de politikai téren gyors felfogású, abszolút vitaképes, jó szónok, közvetlen és intelligens. Senki sem tudta volna az MSZP-ből kirobbantani az örök vesztes liberális oldalt, csak ő. És nyilván láttad őt Orbán Viktorral vitatkozni a tévéstúdióban - felmosta vele a padlót.
És hát voltam vele romák között, amikor az Ámbédkar gimnáziumban járt (Bajnaival ellentétben ő volt a Sólyom-telepen is, és a kisbusszal bejáró diákokkal vele együtt mentünk Rakacára, egy szinte csak romák által lakott északkelet-magyarországi faluba), és a kamerák látóterén kívüli térben is úgy érzékeltem, hogy pontosan érti, amit mondanak.
Mi is a hitel? A hitel az, ha elhiszem, amit mondasz. A bankban azt, hogy visszaadod a pénzemet. Egy vezető politikusnál azt, hogy valóban a leírt és hirdetett programját szándékozik megvalósítani. Én ezt elhiszem Gyurcsány Ferencnek (ahogy nem hiszem el Bajnainak vagy Mesterházynak, hogy szívügyük volna az etnikai választójog).
Történt itt egy liberális pártalapítás néhány éve: az Ungár Klárié. (Veled együtt voltunk ott a Nyitott Műhelyben, amikor a pártalapítást bejentette, és emlékszem, te mellette voltál.) De Klári minden hitele és inveciózussága ellenére sem tudott átütővé válni. Tartok tőle, hogy Fodor Gábor pártja sem lesz képes erre, ahogy Kunczéék egyesülete sem. Ahogyan meglepően népszerű volt a liberalizmus a rendszerváltás környékén, annyira a hitelét vesztette mára. Részben persze az SZDSZ korábbi vezetőinek hibái miatt - másrészt viszont egyszerűen más a "korszellem", hatalmas teret nyert - fideszes színekben - a csurkista, miépes származású etnicista demagógia.
Szerintem ha Gyurcsány "önzetlenül" elhagyná a pártelnökséget vagy magát a DK-t, semmivel sem lenne több szavazója sem ennek a pártnak, sem más pártoknak, az E2014-nek, vagy a Magyar Liberális Pártnak. A politikai hajléktalanok lennének többen.
Mi az, hogy "Gyurcsány"?
by hell - 2013-05-31 08:49
Egy kicsit úgy érzem magamat, mint az egyszeri szovjet munkás egy - mondjuk - Volga menti mosógépgyárból, aki alkatrészenként lopná haza a mosógépet, de bárhogyan és akárhányszor is rakja össze otthon, mindig tank jön ki belőle.
Vagyis igyekszem messzemenően akceptálni Révész Sándor érveit, de bárhogyan csavarozom, szegecselem, illesztem és hegesztem össze őket, mindig más következtetésre jutok, mint a szerző. Nevezetesen arra, hogy a Demokratikus Koalíció Révész által is dicsért programját a pártelnök Gyurcsány Ferenc személye nem hitelteleníti, hanem hitelesíti.
Arra most nem vesztegetnék sok szót, hogy az Antall-kormány idején lezajló privatizáció során hogyan jutott Gyurcsány mesés vagyonhoz. "Gyurcsány a pártállamból maradt kapcsolatokon keresztül, a közvagyon szemérmetlen átjátszásából meggazdagodó exkáder mintapéldánya, aki a törvényesség határán billegő ügyleteivel öntudatosan büszkélkedik" - írja Révész. Feltételezem, hogy a DK mai elnöke a 90-es évek elején történt vagyongyűjtésével a törvényesség határain belül "billegett" - semmiféle hivatalos adat, jogerős ítélet nem cáfolja ezt -, s ha mégis történt volna valamilyen törvénysértés vagy szabálytalanság, azt nem annyira rajta, az akkori pártokon kívüli vállalkozón, hanem inkább a korabeli jogszabályokon és hivatalokon kellene számon kérni, hiszen ezek a jogszabályok és intézények voltak a közvagyon őrei, nem pedig Gyurcsány. De ezek régi, csaknem két évtizedes ügyek, legfeljebb vicces anekdotákba valók, a mai politikus curriculum vitaeje bőven elbírja őket. Ilyen történet Gyurcsány Ferencnek a fenti posztban nem említett, pingpongnyelven szólva "necces" szakdolgozat-ügye is.
És millió nyelvbotlása, tévedése, retorikai bakugrása is.
Az MSZP-SZDSZ-kormányok 2002 és 2006 közötti kormányzásáért is felelőssé tehető a miniszterelnök. Ezt a felelősséget az őszödi beszédben ő maga is vállalja, és ő maga az, aki politikai programjául választja - igaz, már csak a választások után, és igaz, szűk körben, mondhatni: titokban - a politikai hazugságversenyből való kiszállást, az ország további eladósításának megállítását, és populista lufik után a visszatérést a durva valósághoz és a reformkormányzáshoz: oda, ahol azt Bokros Lajos pénzügyminisztersége után elhagytuk. (Nem árt emlékeztetnünk magunkat, hogy az ország eladósítása a Fidesz 2001-es kétéves kampány-költségvetésével kezdődött, és a Medgyessy-kormány "száz napos" - a Fidesz által is támogatott! - "jóléti rendszerváltásával" érte el a zenitjét. Reálpolitizálást akkor már csak a Magyar Demokrata Fórum folytatott - mint később kiderült, vesztére.)
A 2006 utáni koalíciós kormányprogram fő elemei - l. még az egészségügyi reform címszónál - a Szabad Demokraták Szövetségének rendkívül ambíciózus és szakmailag-politikailag is alátámasztott programjából származtak: a Tocsik-ügy "kezelésébe" belebukott kis liberális pártnak akkor már nem volt vesztenivalója. Az MSZP és az MSZP-ben a Gyurcsány-ellenes ősbölények azonban éveken keresztül fő hivatásuknak tekintették saját kormányprogramjuk szabotálását, és ezáltal a leszámolást mind Gyurcsány Ferenccel, mind a liberálisokkal. (A jól kidolgozott SZDSZ-es egészségügyi reformot - a több-magánbiztosítós rendszer bevezetését, vizit- és kórházi napidíjjal vagy anélkül - a ciklus elején akár néhány hónap alatt be lehetett volna vezetni, ehelyett végeláthatatlan viták kezdődtek súlyponti kórházakról és ágyszámokról, teljesítmény-volumenkorlátról és hasonló, a biztosítók hatáskörébe tartozó dolgokról, ami a fideszes népszavazás nélkül is megpecsételte volna a reform és a koalíció sorsát.) Az MSZP-s ősbölények győztek: Gyurcsány Ferenc kimondta a "reformblabla" szót, az SZDSZ úgy "lépett ki" a koalícióból, hogy a továbbiakban vita nélkül minden MSZP-s kezdeményezést megszavazott, azaz gyakorlatilag az MSZP részévé vált maga a kókaista frakció is - saját pártvezetésével is szembefordulva.
[Ide be kellene illeszteni egy zenei szünetjelet.]
Mi a helyzet ma? Az új, poszteszdéeszes liberális kezdeményezések súlytalanok, mérhetetlenek. Az Ungár Klára, Kuncze Gábor és Fodor Gábor nevéhez köthető kis liberális csoportocskák, pártok és egyesületek sem országos infrastruktúrával, sem olyan - Révész Sándor által is dicsért, Bauer Tamásnak a keze nyomát magán viselő - őszinte, hazafias, liberális programmal nem rendelkeznek, mint a Demokratikus Koalíció, és persze aktivistájuk, "rajongójuk" is kevés ahhoz, hogy komolyan számításba vehetők legyenek az óhorthysta húrokat pengető orbánizmus leváltásában (bár persze az ellenzéki összefogásba óvatosan integrálhatók).
Gyurcsány Ferenc viszont ma egyenlő a Demokratikus Koalíció programjával. Kétségtelen, hogy Gyurcsány és a DK mögött "rajongók" is állnak, akiket - ahogy az lenni szokott - kevésbé érdekel a párt konkrét programja. De hogy a DK nem maradna meg ezek nélkül a rajongók nélkül, az is biztosra vehető. Lehet őt a fideszes karaktergyilkosság igényeinek megfelelően mind hátrább és hátrább léptetni, de ha távozna a DK éléről, akkor a párt is bukna - a programjával együtt. Amiért nagy kár lenne. És senki sem volna képes helyettesíteni.
Gyurcsány Ferenc kétszer bizonyított: először a balatonőszödi beszéddel, másodszor a Demokratikus Koalíció létrehozásával és a párt programjának megalkotásával.
Mi maradna a DK után? Hadd idézzem itt egyik közelmúltbeli, Félfordulat és hazugságverseny című blogbejegyzésem (http://haza.nolblog.hu/archives/2013/04/28/Mi_a_baj_az_EMSZP2014-gyel/) néhány részletét:
"Mesterházy és Bajnai félfordulatra készülnek, nem pedig frontális támadásra. Ez a két szövetséges eddigi nyilatkozataiból is kiderül: Mesterházy elfogadja a fideszes "rezsicsökkentést" mint választási fogást, sőt tódít rajta (az MSZP még nagyobb nemzeti ajándékkal kedveskedne a leggazdagabb honpolgároknak), Bajnai pedig továbbra is fenntartaná a határokon túl élő magyarok választójogát, ezzel is csökkentve a hazaiak súlyát. Szerény véleményem szerint viszont nem a rezsi szorul "politikai támogatásra", hanem a legszegényebb egymillió ember Magyarországon - akik a legtöbbször lopott, vagy a szomszéd házából illegálisan kölcsönkapott árammal világítanak (ha egyáltalán világítanak), és fával (esetleg lopott fával vagy mindenféle hulladékkal) fűtenek.
Azt meg meg sem kéne említenem, hogy teljesen irracionális választójogot ajándékozni azoknak a magyaroknak, akik saját sorsuk alakulásában nem viselik döntésük következményeit.
Nem gondolom, hogy akár Mesterházyék, akár Bajnaiék hinnének saját populista nyilatkozataikban: mindketten felnőtt, diplomás emberek, mindketten tudják, hogy fideszes hazugságokat erősítenek. Csak éppen taktikusan úgy gondolják - és úgy számolgatják ki számukra pártjaik profi háttéremberei -, hogy a győzelem érdekében be kell szállniuk a választási hazugságversenybe: a hülyíthető magyarok további hülyítésébe és a szoft mélymagyarkodásba."
Amivel már nélkülük is tele van a padlás - teszem hozzá utólag.
(Hell István)
Mi az, hogy?
by Geo - 2013-05-31 14:17
Igazodom a hozzászólásodhoz:
1. Privatizáció: a téma felvetése némi szubjektív elfogultságra (is) utal - ugyanis ha a privatizációt magát szükségesnek és elkerülhetetlennek tartjuk, akkor tudomásul kell vennünk, hogy ebben személyek vesznek részt, s nem lehet elkülöníteni a folyamatot és a szereplőket. Az etikus privatizáció (a cseh kuponos) ugyanis sikeretelen volt, csak késleltette a folyamatot. Akkor pedig tudomásul kell venni, hogy azok lehettek a privatizáció szereplői, akik ehhez valamivel rendelkeztek: indoló tőke, információ, kapcsolatok. Ez persze nem echte baloldali megközelítés. Az viszont egy másik kérdés, hogy ebből a körből át lehet-e lépni a politikába. A "szerencsésebb országokban" ez csak a következő nemzedékeknél szokott megtörténni. A kérdés az, hogy
2. "és igaz, szűk körben, mondhatni: titokban" - szalonképes változatban bizony elhangzottak, csak ezt nem tudta felkapni a PR.
3. Más Bajnai és Mesterházy szerepe: Mesterházy nem mer szembeszállni semmiféle populizmussal és demagógiával, inkább rátesz egy lapáttal (ÁFA csökkentés) - "Bajnai" pedig már eleve lekerekített, megbékélésre szánt megoldásokkal jelentkezik, melyek egy kompromisszumot jelenthetnének pl. a DK programja és a (remélt) jobboldaliak között.
Tudod, Geo, néha az a
by hell - 2013-06-01 10:02
Tudod, Geo, néha az a benyomásom, hogy Mesterházy és Bajnai 2014-ben nem leváltani akarja az Orbán-kormányt, hanem koalíciót kötni velük. Ha a Fidesznek mégiscsak ciki volna a Jobbik.
2 metszet - politika és a tények
by Geo - 2013-05-30 11:38
Értem és megértem (vélem) az írást.
1. A politikai következtetésről: "Gyurcsány Ferenc – dubiózus apologétáival együtt – annál többet árt, minél többet buzog. " Ez lehet, hogy így van - s lehet, hogy nem. Jelenleg egy, a háttérben zajló, a nyilvánosságra elsősorban a szennyével kicsapó előválasztási kampány (helyezkedés, pozicionálgatás, stb.) zajlik. Ha ugyanez jelentős mértékben a nyilvánosság előtt, fair és átlátható szabályok szerint folyna, e megállapodásban lehetne rögzíteni az eredmény mérésének módszerét, időpontját.
http://geo.nolblog.hu/archives/2013/05/02/Hazank_bajban_van_-_egy_lehetseges_ellenzeki_osszefogas_keretei_2/ A megszokott, havi rendszerességűnél részletesebb kutatásokkal, másodlagos szimpátiákkal, elutasítottsággal megállapítható, hogy valójában melyik politikai alakulat mit is ér, hoz-e vagy visz szavazatokat. Ha egyidejűleg tartják az országgyűlési és az EP választásokat, akkor az első esetben a jogállamiságot képviselő koalícióra, a másodikban pedig a preferált politikai erőre lehet szavazni, vagyis ez utóbbi lehetőség lelkileg is elviselhetővé teszi, hogy amúgy elutasított pártok és személyek szerepelnek az első listán.
2. Tényekről - és a kommunikációról Mindig idegesített, amikor olyasmit hallottam, hogy "jó volt a politikánk, csak rossz volt a kommunikációnk" - ugyanis a kommunikáció ember-ember közötti kapcsolatot jelent, így eleve nem lehet jó az a politika, mely nem jut el a felhatalmazást adó választókig. A változás-(change)menedzsment a vezetői munka része: biztosítani kell a változást megvalósító erőt és erőforrásokat, tudatosítani a szükségességét, biztosítani kell az érintettek támogatását, az ellenerők leszerelését, stb. A képet persze erősen árnyalja a politikai PR (P....usztába a Részletekkel) ellenzék által kihasznált lehetősége.
"Az (a) MSZP hozzá való viszonya, (b) az őt ért köztörvényes vádak, (c) az őszödi beszéd és a (d) 2006-os zavargások."
a. MSZP-s módra az egyszeri intézkedéseket valóban át lehetett hajtani - a rendszerszintű változtatásokat már nem, ld. TB-EÜ reform. 2010 után: egyedül Gyurcsány adott többé-kevésbé elfogadható értékelést, a többiek csak saját pozíciójukkal törődtek. Az MSZP azóta is csak fiatalítani tudott - de megújulni nem. Magam nem tudom megítélni, hogy egy politikus estében szétválasztható-e a személye és a politikája - de hiba lenne csak a személyi ambíciókra szűkíteni a kérdést.
b. A "Sukoró perrel" valójában a jelenlegi rezsim legnagyobb legitimációs buborékjának kellett volna kipukkadnia - szerintem ez izgalmasabb kérdés, mint hogy ki mit bénázott a részletekben.
c. valójában nem az a kérdés, hogy ki juttatta ki a szöveget - hanem az, hogy miként történhetett, hogy a közszolgálati rádióban ebből csak 5 mondat jelent meg.
"Csak hát a megtérés elfogadtatása végett a bűnös múlt következményeit megszenvedő, arról a választások után, post festa értesülő, a bűnöst a bizalmával a bűnökről és azok következményeiről való tájékoztatás híján megajándékozó néphez, a nyilvánossághoz kell fordulni. Ez az, amit Gyurcsány nem tett meg, és ez az, ami akaratlanul megtevődött a beszéd kicsempészése által."
Valójában a fenti kitétel késztetett hozzászólásra - mert ha arról beszél a szerző, hogy "a nép" ezt így élte meg - akkor elfogadható is lehetne, utalva a korábban a kommunikációról mondottakra. A tények azonban cáfolják az egyébként pontos, az egész korszakról kiváló írásokat publikáló szerzőt. Egyrészt a nép azt tudta, hogy sem a "rosszabbul élünk", de a "pannon puma" sem igaz - s valóban kevesen olvasták a gazdasági lapokat és portálokat, ahol 8-10 %-os hiányról volt szó. A parlamentet, az OÉT-et, s a szerző s a magam kedvenc napilapját mégis csak a nyilvánosság részének kell tekintenünk. (http://geo.nolblog.hu/archives/2009/12/16/A_sas_nem_kapkod_legyek_utn_s_...)
d. ami aljas, az nem lehet legitim - legfeljebb legális.
Mivel az alapvető célokban nincs vitánk - tegyük egyértelművé és mérhetővé, hogy ki visz, ki hoz szavazatokat. Ha Révész Sándornak van ebben is igaza, nem örülnék neki, de elfogadom. Biztos vagyok benne, hogy ez a megközelítés kölcsönös.
Az ilyen és ehhez hasonló
by gastkold - 2013-05-30 09:00
Az ilyen és ehhez hasonló szerzők, emberek véleményformálók doktrinersége segítette ezt a bandát hatalomra. Ha a dolgot vegytisztán nézzük, még talán igazuk is lehet ( bár nem lenne hátrányos, ha állításaikat mindjárt bizonyítékokkal is alátámasztanák ). De a valóságos közegben ez nem segít, hanem árt. Mindenesetre jó érzés hogy Jézus a maga isteni szeretetével és igazság osztásával felruház közülünk egyeseket. Az , hogy Gyurcsány gondolatai, programja, hitvallása jó ,kell egy ilyen párt ,de ő maga nem kell.......!?